Úgy érzem, hogy a posztok fontos órákat vesznek el, amiket sokkal hasznosabb dolgokra is fordíthatnék (mint pl. most is). Kicsit fáradt vagyok az élet minden területén, és valamit ki kellene iktatnom, hogy rendbetegyem magam, az pedig a blog lesz (meg talán még más is). Eleve időben válaszolni a kommentekre is olyan nehéz, vagy másokhoz írni még nagyobb erőfeszítést igényel (de továbbra is követlek titeket, mint eddig is, de pötyögni nincs időm sajnos).

Másrészt ez a blogolás sose a nagy kiteljesedés volt, mert állandóan “bent maradt a fele”, és ha nem tudom magam kifejezni, akkor meg minek? Az utóbbi időben is belefogtam témákba, de pár sor (vagy sok sor) után töröltem. És még valami: ha van blog, úgy érzem, hogy írni kell. Ez nyomás a vállamon, amire nincs szükségem.

És annyi más dolog is foglalkoztat. Demotiváltság. Tanulás. Gyerek. Háztartás. Költözés. Ja igen, mert lehet, költözni is fogunk pár héten belül. Férj új munkahely után kutat, vannak lehetőségek, csak nem helyben. Az egyik északon, fent Kukutyinban, ahol basszus még tombol a tél, voltunk is megnézni a helyet múlt hétvégén. A másik óceánparton, ahol meg már tavasz van szinte. Nem tudom melyik lesz végül, de már jó lenne ezen is túl lenni, tekintve, hogy egy csomó hivatalba járkálás vár rám, ha mégis megyünk (jó, hogy a gyerek még nem ovis, de keresni kell majd új háziorvost is, stb). Meg pakolás, de az a kisebbik gond. (Így a nagy házátalakítós-rendrakós tervemmel is nem tudom mi lesz. Majd csinálom az új helyen.) Még két évet sem laktunk itt, de már éppen megszoktam vagy megszerettem itt lenni, erre megint megyünk tovább! Ezt fel kell dolgoznom valahogy. Persze lehet, jó lesz máshol is és teszek is majd érte. Totál váratlanul ért ez. Először megfőzöm az összes tartós-zacskós kaját itthon, hogy annyival is kevesebb legyen; kidobálom a szemetet... Ha mégse költözünk, nem baj, legalább letisztul minden. Majd tudósítok, mi lett végül. UPDATE: Végül óceánpartra esett a választás, úgyhogy megyünk a kellemes időbe (a tél pl. csak -1 fok körül van, nyáron viszont “csak” 30, ami azért elég jó). Már felvettem egy ottani magyar anyukával a kapcsolatot, várnak minket. Megyünk, bandázunk majd együtt a játszótereken... x’D Addigis sok készülődés vár ránk. A fele cuccot szerintem nem is visszük, mert 1) nem férne el, 2) nincs szükségünk rá. Van olyan doboz, amit az előző költözésből ki se nyitottunk. Feltételezem, ez továbbra is így lenne, tehát teljesen felesleges. Kacat nem kell. Az én ideális otthonom letisztult, mind a bútorokat, mind a holmikat beleértve. Remélem, jól be tudunk majd illeszkedni.

A legújabb sztorit még nem is meséltem! Megszereztem életem legnagyobb zúzódását, ugyanis múlt szerdán leestem a lépcsőn, gyerekkel együtt. Szerencsére neki nem esett semmi baja, még megijedni se ijedt meg, sőt, csak kinevette az anyját, ahogy jajgat. ._. Nem tudom, hogy sikerült így megóvni őt, mikor nekem egy hónapig is meglesz a bibim (és azt se értem, hogy nem tört el semmim). Eszméletlen méretű, mint Oroszország, de legalább nem fáj.

Na, most pedig lépek tovább és próbálok produktív lenni. Év elején megírta a horoszkópom (egyébként nekem mindig bejön érdekes mód), hogy engedjem el a dolgokat, úgy könnyebb lesz, és tapasztalom is, de fáradt is vagyok emellett, úgyhogy jó lesz egy kis pihi. Egyelőre nem tudom, mennyi időre. Majd elfelejtettem! Továbbra is nyomon követhettek deviantarton, mert a rajz természetesen nem marad abba!