Hozzászólások (2)

Mit szólsz hozzá?

Azért kellet még egy fél hónap ahhoz, hogy le tudjak ülni ide. Igazából a napjaim eléggé sűrűek, és amikor van szabadidőm, nem pötyögéssel foglalkozom (kivéve most, hogy minden “készen” van). Laptopról a legjobb frissíteni, a többi kütyün csak szenvedés, de utálom elővenni, mert megbolondul a gyerek érte (valamiért nagyon izgatja a fantáziáját), és nincs lelkierőm a hisztijéhez, úgyhogy inkább hagyom. Ezért sem volt kedvem frissíteni, de most itt vagyok.

Hosszú heteken vagyunk túl. Eléggé fáradságos volt a költözés, fizikailag is, szellemileg is, lelkileg is. Az egészségünk sem volt a toppon, mindenki beteg lett. Gyógyszerek, orvoshoz járás, kényszer pihenő. A mellem is begyulladt vagy háromszor egy-fél napra, amit mind a három esetben sikerült kiheverni, de azért az tud fájni. Nem jellemző rám, ezért gondolom, hogy megerőltettem magam (ha én nem is éreztem úgy, de a szervezeten igen). Sokat utaztunk egyik helyről a másikra és vissza. Az út kb 70 perc, gyerek már 10 perc után unja magát, 20 perc után ordít, úgyhogy az is király volt. Aztán jött egy nagy lehűlés, esett a hó április közepén, amivel a nem létezőm ki volt.

No, de jöjjön valami derűsebb! Ugye szerettem az előző helyet is, állandóan parkokba jártunk, meg a 2 percre levő tóhoz, de azért itt se rossz. Észrevettem, hogy sok a fás terület erre, akár merre nézek, mindenhol kisebb-nagyobb ligetek vannak. Ahol mi lakunk, nagyon csendes környék, pedig a házzal szemben van egy iskola, egy utcával arrébb pedig a város. Mi az elsőn lakunk, és képzeljétek, alattunk van egy “Tündérmese” nevezetű cukrászda, illetve egy kávézó, ezért mindig olyan jó illat van! :D Tök idillinek néz ki az egész, már csak egy virág árus hiányzik az üresen levő helyre a két bolt közé. Kettő házzal arrébb még egy kínai rokony is akad. 3 perc sétára van a szupermarket és 1-2 étterem, vagy a hamburgeres, a rendőrség, meg néhány hivatal, így a kocsit se kell feltétlenül elővenni, lehet spórolni a benzinen. Úgy képzeljétek el, mintha egy várost építenél pl. a City Skyline-ban, amiben a házad a ‘világ közepe’, és minden jó dolgot a közelébe raksz. Van itt egy kisebb fosszília múzeum is, megnéztük ott az őshüllő csontokat! Ja, és meleg van, meg random pálmafák. :D

Magyarországhoz semmi köze a helynek, de mégis, ebben az új házban, ha becsukom a szemem, és ha csak a fényekre, hangokra és a zajokra figyelek, akkor olyan, mintha a régi otthonomban lennék. Talán azért, mert ugyanolyan fekvésű lehet az épület(?)

Az előző otthonunkhoz képest kisebb lakásba költöztünk, ezért kérdéses volt, hogyan fog elférni minden cucc, de megoldottam. Elég leleményesen, és mindössze egy nap alatt! Magam sem tudom, hogyan sikerült. Rengeteg pénz elment, és még fog is. Például sok-sok tároló dobozt kellene még venni a konyhába, nappaliba, fürdőbe. Már vásároltam egy párat, de... Van egy ideális otthon a fejemben, amiben nincs bóvli, aztán elmegyek a boltba és húzom a szám az árakra. Pedig csak pár száz forinton tökölök. Szorongatom az olcsóbbat, közben nézem a drágábbat, és tökölök. Ez nagyon idegesítő tud lenni! Végül a jobbat vettem, mert ha folyton csak legyintek, hogy “jóvanaz” (később úgyse tetszene), akkor soha de soha nem tudnám megvalósítani az “álom” otthonomat. Mindig a későbbi időkre tolom, pedig most is élhetnék olyan környezetben, amilyen tetszene. Szóval drágább lesz, de a boldogságot meg kell fizetni.

Elsősorban a konyha szorul egy kis tuningra, és hát mivel sok időt töltök ott, fontos, hogy szívesen menjek be oda. (-> Főzni utálok, szóval ha csini lesz és rendezett, valószínűleg több kedvem lesz hozzá.) Egyébként egy mini lyukból kell kihoznom a legjobbat. Még nagy kérdés számomra a szemetes is. Nagyon durva, mennyire komolyan veszik itt a szelektív hulladékgyűjtést! Csak egy példa: petpalack. Külön megy a kupak és a címke magától a petpalacktól, másik napon is viszik őket. És akkor ott van a fém, az üveg, a “nehéz elégetni”, a “könnyű elégetni”, a papír kategória, stb. Ebből kiindulva egy héten majdnem minden nap jönnek a kukások. Erre alapozva pedig nem árt, ha a benti szemetes elég nagy és több fakkos. Öt tárolósat néztem, ilyen ‘kitchen counter’, beépített. Jól néz ki, nem úgy, mint az előző, ami ratyi, ronda, piszkos műanyag volt. Költözés előtt elképesztő boldogan váltam meg tőle. Nem is értem miért gyártanak olyat egyáltalán, azt meg pláne nem értem, miért vettük meg anno. Gondolom a funkciója miatt elsősorban, amit odabiggyesztettünk a sarokba csodálatosan... de annyi év alatt változott az ízlésem, célom a szép otthon. Hülyét kapok mindenféle bóvli, stílustalan, műanyag dologtól. A csúnya fűszeres kosarat is le fogom cserélni. Vagy fém legyen, vagy szövet, vagy természetes anyag. És lehetőleg merev, mert minden puha tároló elnyomorodik viszonylag hamar, ami szintén nem szép látvány. Tehát leginkább azokra értem, amik szemelőtt vannak, és a konyhában például sok lesz.

Ja, egyébként elképesztő mennyiségű felesleges holmit dobtunk ki, és még mindig maradt! Szerencsére abban egyetértünk, hogy a kevesebb több, én pedig nagyon nem akarok túlzsúfolni semmit se. Ami nem létszükséglet, az NEM kell. Ami nem tetszik, az NEM kell. Amihez nem nyúltam hozzá két éve, az NEM kell. Persze vannak időszakos dolgok, mint például a gyerek holmik, azokat muszáj vagyok őrizgetni, de próbálunk minimalizálni és megszabadulni a kacattól.

Erről ennyit. Rajzok vannak, bejegyzés majd jön külön ~valamikor.

Hozzászólások (2)

... hogy több időm legyen más dolgokra. Amikből mondjuk több hasznom van a jövőben.

Úgy érzem, hogy a posztok fontos órákat vesznek el, amiket sokkal hasznosabb dolgokra is fordíthatnék (mint pl. most is). Kicsit fáradt vagyok az élet minden területén, és valamit ki kellene iktatnom, hogy rendbetegyem magam, az pedig a blog lesz (meg talán még más is). Eleve időben válaszolni a kommentekre is olyan nehéz, vagy másokhoz írni még nagyobb erőfeszítést igényel (de továbbra is követlek titeket, mint eddig is, de pötyögni nincs időm sajnos).

Másrészt ez a blogolás sose a nagy kiteljesedés volt, mert állandóan “bent maradt a fele”, és ha nem tudom magam kifejezni, akkor meg minek? Az utóbbi időben is belefogtam témákba, de pár sor (vagy sok sor) után töröltem. És még valami: ha van blog, úgy érzem, hogy írni kell. Ez nyomás a vállamon, amire nincs szükségem.

És annyi más dolog is foglalkoztat. Demotiváltság. Tanulás. Gyerek. Háztartás. Költözés. Ja igen, mert lehet, költözni is fogunk pár héten belül. Férj új munkahely után kutat, vannak lehetőségek, csak nem helyben. Az egyik északon, fent Kukutyinban, ahol basszus még tombol a tél, voltunk is megnézni a helyet múlt hétvégén. A másik óceánparton, ahol meg már tavasz van szinte. Nem tudom melyik lesz végül, de már jó lenne ezen is túl lenni, tekintve, hogy egy csomó hivatalba járkálás vár rám, ha mégis megyünk (jó, hogy a gyerek még nem ovis, de keresni kell majd új háziorvost is, stb). Meg pakolás, de az a kisebbik gond. (Így a nagy házátalakítós-rendrakós tervemmel is nem tudom mi lesz. Majd csinálom az új helyen.) Még két évet sem laktunk itt, de már éppen megszoktam vagy megszerettem itt lenni, erre megint megyünk tovább! Ezt fel kell dolgoznom valahogy. Persze lehet, jó lesz máshol is és teszek is majd érte. Totál váratlanul ért ez. Először megfőzöm az összes tartós-zacskós kaját itthon, hogy annyival is kevesebb legyen; kidobálom a szemetet... Ha mégse költözünk, nem baj, legalább letisztul minden. Majd tudósítok, mi lett végül. UPDATE: Végül óceánpartra esett a választás, úgyhogy megyünk a kellemes időbe (a tél pl. csak -1 fok körül van, nyáron viszont “csak” 30, ami azért elég jó). Már felvettem egy ottani magyar anyukával a kapcsolatot, várnak minket. Megyünk, bandázunk majd együtt a játszótereken... x’D Addigis sok készülődés vár ránk. A fele cuccot szerintem nem is visszük, mert 1) nem férne el, 2) nincs szükségünk rá. Van olyan doboz, amit az előző költözésből ki se nyitottunk. Feltételezem, ez továbbra is így lenne, tehát teljesen felesleges. Kacat nem kell. Az én ideális otthonom letisztult, mind a bútorokat, mind a holmikat beleértve. Remélem, jól be tudunk majd illeszkedni.

A legújabb sztorit még nem is meséltem! Megszereztem életem legnagyobb zúzódását, ugyanis múlt szerdán leestem a lépcsőn, gyerekkel együtt. Szerencsére neki nem esett semmi baja, még megijedni se ijedt meg, sőt, csak kinevette az anyját, ahogy jajgat. ._. Nem tudom, hogy sikerült így megóvni őt, mikor nekem egy hónapig is meglesz a bibim (és azt se értem, hogy nem tört el semmim). Eszméletlen méretű, mint Oroszország, de legalább nem fáj.

Na, most pedig lépek tovább és próbálok produktív lenni. Év elején megírta a horoszkópom (egyébként nekem mindig bejön érdekes mód), hogy engedjem el a dolgokat, úgy könnyebb lesz, és tapasztalom is, de fáradt is vagyok emellett, úgyhogy jó lesz egy kis pihi. Egyelőre nem tudom, mennyi időre. Majd elfelejtettem! Továbbra is nyomon követhettek deviantarton, mert a rajz természetesen nem marad abba!

Hozzászólások (5)

Édes Gyöngyszemem itt alszik éppen a mellkasomon, úgyhogy nekiállok pötyögni, addig is produktívan telik legalább az idő.

Már egy jó ideje szerettem volna ilyen fejjel lefelé képet rajzolni, mert azok olyan különlegesek... csak a témát kellett megkeresnem. Nagyon random született egyébként, nem volt fent a listán, csak kristályokat akartam festeni.

A múltkori fullbody-s sikertelenség után arra gondoltam, hogy talán nem kellene rögtön fejest ugranom a mély vízbe. Inkább ilyen halfbody-s elrendezéssel lenne érdemes indítani. Csak szépen sorjában. Nem volt könnyű ezzel a perspektívával dolgozni, és ez meg is látszódik. Többnyire a ruhával vannak gondjaim, hogy pl. nem úgy követi a gyűrődés az idomokat, ahogyan kellene; nincs ott anyag többlet, ahol elvileg lenne. Vacilláltam a kövekkel, miként kellene állniuk, milyen szögben, de végülis nem spiláztam túl, mert az ilyenek össze-vissza keletkeznek a természetben. A szemben orr kinézetével pedig még mindig nem vagyok megelégedve.

Pár napja vettem egy angol nyelvű könyvet, mire férjem “Hű, de menő! Én is veszek!”, én meg így őőőő oké. Jól esik, mikor inspirálom az embereket, és jönnek és mondják, hogy miattad elkezdtem ezt, megvettem ezt, stb. Az utóbbi hónapokban is volt több ilyen eset, rajzos körben is, engem pedig ez felvidít. Viszont a másolást nem szeretem, főleg mikor egyértelmű, és csak suttyomban megy a fű alatt..., pofátlanul a szemem előtt. A múltkor rám írt egy ember deviantart-on, hogy világosítsam már fel őt ezzel a commission dologgal kapcsolatban. Feltett öt darab, nem túl bonyolult kérdést, én pedig készségesen válaszoltam rájuk a legjobb tudásommal. Erre azt látom, hogy kimásolt tőlem konkrét szófordulatokat az ő saját rendelés információiba, plusz, még a formázást is átvette helyenként, úgyhogy kiakadtam. Vagyis inkább elszomorodtam, mert anno én is sok bejegyzést néztem meg ezzel kapcsolatban, legalább 10-et, hogy mégis mit kellene belefoglalni, de én nem azt csináltam, hogy kimásoltam mondatokat, hanem megfogalmaztam a saját szavaimmal. Nem ez volt az első eset egyébként, hogy ilyen szinten lemásolták azt az írásomat. Szóval ez van. Volt olyan is, hogy olyat írt bele az ajánlatába az illető (tőlem ugye), amit ő még soha életében nemcsinált előtte. Ennek mi értelme van? Most pedig megint azon töröm az agyam, hogy át szerkesztem ismét, hogy más legyen (jobb a mostaninál), bár nem nekem kéne változtatni, ugye...

Ui.: Teljesen leisztítotam a gépet, mert már agyrákot kaptam a lassúságától.

Hozzászólások (2)