Levegő jegyű, nyár típusú, enyhén szeplős, kicsi termettel és keserédes a személyiséggel rendelkező földi halandó lenni én. Ma kedves, holnap lobbanékony, mint a tűz. Legnagyobb ellenségeim a saját démonjaim, akikkel végtelennek tűnő harcot vívok. Megannyi gond és probléma után, a letargiából felocsúdva mindig próbálok pozitívan tekinteni a történésekre.

Ebben a rohanó világban fontos a harmónia, a barátságos, otthonos környezet. Egy kuckó, pléd, füstölő, valami finom nasi, egy jó beszélgetés egy kellemes társasággal, akár a természet zajával megfűszerezve jó gyógyír lehet sok mindenre.

Alapjáraton csendes természetű vagyok, emiatt az állatok, főleg a cicák kedvelnek, és szeretnek a közelemben sziesztázni. Borús napon az eső halk kopogásában szeretem szabadjára engedni az elmém. Olykor elvarázsolódom, a saját fantázia szülte világomba utazom, hogy a lányaimmal találkozhassak, és velük együtt találjak ki mendemondákat, hogy azokkal majd egy nap elkápráztathassam az embereket.

A rajzoláson kívül tehát szeretek még történeteket, verset írni, és különböző kreatív dolgokat csinálni. Figyelek arra, hogy mindig tartalmasan teljen a 24 óra, vagy munkával, vagy szórakozással, de produktívan. Szerintem az élet túl rövid ahhoz, hogy csak lazsáljak. Innen jön a bagoly természet is.
Annak ellenére, hogy nem szeretek a konyhában tevékenykedni, elég jól főzök és ’szendvics specialista’ vagyok, így ingyen és bérmentve vállalom bárki felhizlalását.

Szeretem a filmeket, és legfőképp a horror, thriller, dráma, apokaliptikus, poszt-apokaliptikus és katasztrófa filmek a kedvenceim, tehát inkább a spycho témát kedvelem. Na, meg a fantasy-t. A lényeg, hogy kiszakítson a hétköznapok monotonitásából, lebilincseljen és elgondolkodtasson. Újabban sorozatok is a terítékre kerültek, és most legjobban a Stranger Things folytatását, illetve a GOT utolsó évadát várom.

Érdekelnek a természetfeletti dolgok, a mitológia, szeretek borzongani, legyen az a régmúlt vagy a modern idők misztikumai – és ilyenekről bármikor képes vagyok beszélgetni. Ettől függetlenül nem állok elvakultan a dolgokhoz, hanem inkább nyitok minden felvetett logikus magyarázat felé.

2017. június

~ a munkásságomról ~

Én is kezdhetném azzal a mondókámat, hogy óvodás koromban..., de hagyjuk azokat az időket. Ugorjunk előre inkább azokra az évekre, amikor már tudatosan rajzoltam, ez pedig nagyjából 2007-08 környékére tehető. A kezdeti irányzat a manga stílus volt, melyet hamarosan követte a fotókopizás - ami szvsz egy eléggé korlátolt műfaj, úgyhogy azzal rövidesen fel is hagytam. Úgy gondoltam, hogy saját rajzokkal és fantáziával jobban ki tudok bontakozni. 2013-tól pedig a digitális művészet rabja vagyok. Fő profilom a fantasy és női portrék.

Ez egyfajta örömszerzés és önmegvalósítás számomra, de mivel jelen vagyok az interneten, nem tagadom, nem csak magam miatt rajzolok. Bár nem szoktam témát változtatni a közkívánat kedvére, annyira azért nem vagyok befolyásolható. Azt rajzolok, amit szeretek. Ami hat rám viszont, az az építő jellegű kritika. Szerintem egy művésznek - ugyan ezt a szót nem szeretem használni sok esetben, pláne nem magamra -, nyitottnak kell lennie rá, hogy tudjon fejlődni.

Eléggé szenvedélyes a hozzáállásom a rajzhoz, ami sajnos nem mindig válik a javamra. Hobbiként indult, aztán valami nagyobbá nőtte ki magát, így ami az elejére volt jellemző, a kedves időtöltés, átváltozott valami komoly dologgá, olykor sztesszé. Ez egy picit elszomorít, hogy nem csak pozitív hatása van, de talán ez is a fejlődéssel jár. Új célokat tűztem ki magam elé. Vágyom az elismerésre, de az az út, amin most bukdácsolok, tele van lejtőkkel és emelkedőkkel. Igazából néha nagyon nehéz, és vannak undorító oldalai ennek a világnak is. Az évek alatt többször voltam mélyponton, amikor tele lett a hócipőm úgy mindennel, de a rajzolással sose hagytam fel. Nem gondolom azt, hogy ez örökre szól, de ha egyszer befejezem, az nem azért lesz, mert valami ismét kicsapta nálam a biztosítékot, hanem mert lett valami fontosabb az életemben, ami prioritást élvez. Akkor talán megint csak időnként elvetett kedvtelés lesz a rajzolás.

Szóval meg van a magam (negatív) véleménye, amit olykor-olykor hangoztatok. Lehet, hogy ez nem hat annyira kedvezően rám, de egyszerűen nem tudom csak a rózsaszín oldalamat mutatni, és mosolyogni mindenre és mindenkire. Szerintem azok az emberek, akik sose ejtenek el egy-egy olyan megjegyzést, azok egyszerűen csak megjátszák magukat, ami semmivel sem jobb viselkedési forma. Így talán sokszor grumpy-nak tűnhetek, de ez azért lehet, mert a rosszról többet jár a szám, mint a jóról. Ja, apropó. A vergődést sem szeretem. Abban nem vagyok partner.

De evezzünk könnyebb vizekre! Stílus kiépítés. Nekem is sokáig tartott, nem megy egyik napról a másik. Ugyan még van hova fejlődnöm, de azért már fellelhetőek azok a jegyek, amik sorozatosan felbukkannak a rajzaimban. Például a karaktereim általában úgy néznek ki, mintha lefejelték volna a csillámporos vödröt. Mint említettem már, leginkább a portrékat szeretem, de egyre jobban kacsintgatok a 'nagy illusztrációk' felé is, amik már sokkal több munkát és gyakorlást igényelnek. Hogy mennyi időt szánok a képeimre, nehéz átlagot vonni. Van, ami csak 4-5 órás, ezek könnyed, vázlatosabb rajzok. Egy normálisan kidolgozott portré kb. 10 óra körül lehet, a komplex műveim, ahol sok a részlet, azok pedig 20+ órát igényelnek.

Még nem esett szó a használt eszközökről! Egy Wacom - a legelső - Bamboo Pen nevezetű digitalizáló táblával rajzolok laptopra. Végtelenül egyszerű szerkentyű, nincs rajta semmi extra, és azt hiszem, már nem is gyártják ezt a fajtát. Ha majd veszek egy újat, nagy eséllyel az is Wacom lesz. A rajzprogramok közül pedig a Paint Tool Sai-t nyúzom már a kezdetektől fogva, mert kényelmes típus vagyok. Rendkívül felhasználóbarát és nekem arra éppen megfelel, amire kell. Sokan lenézik ezt a programot, pedig a kép minősége leginkább attól függ, hogy mennyire ismeri ki az illető az adott szoftvert. Én elég sokat foglalkoztam vele, úgyhogy (már) nem panaszkodom rá.

És hogy most hol is tartok? Sokáig ódzkodtam tőle, de végül beadtam a derekam, és személyes megrendeléseket teljesítek. Nemzetköziárakkal dolgozom, az ügyfeleim 100%-a pedig külföldi. Emiatt jelenleg szabadúszónak tekintem magam, mert amit most művelek, azt mégse hívhatom egyszerű hobbinak. És, hogy mit hoz a jövő? Őszintén szólva, nem nagyon szeretek erről álmodozni. Sodródom az árral. Talán egyszer lesznek majd hivatalos, céges munkáim is, de arra a feladatra még fel kell nőnöm. Mind tudásilag, és mind lelkileg.

2018. április

★ Ao