Azért kellet még egy fél hónap ahhoz, hogy le tudjak ülni ide. Igazából a napjaim eléggé sűrűek, és amikor van szabadidőm, nem pötyögéssel foglalkozom (kivéve most, hogy minden “készen” van). Laptopról a legjobb frissíteni, a többi kütyün csak szenvedés, de utálom elővenni, mert megbolondul a gyerek érte (valamiért nagyon izgatja a fantáziáját), és nincs lelkierőm a hisztijéhez, úgyhogy inkább hagyom. Ezért sem volt kedvem frissíteni, de most itt vagyok.

Hosszú heteken vagyunk túl. Eléggé fáradságos volt a költözés, fizikailag is, szellemileg is, lelkileg is. Az egészségünk sem volt a toppon, mindenki beteg lett. Gyógyszerek, orvoshoz járás, kényszer pihenő. A mellem is begyulladt vagy háromszor egy-fél napra, amit mind a három esetben sikerült kiheverni, de azért az tud fájni. Nem jellemző rám, ezért gondolom, hogy megerőltettem magam (ha én nem is éreztem úgy, de a szervezeten igen). Sokat utaztunk egyik helyről a másikra és vissza. Az út kb 70 perc, gyerek már 10 perc után unja magát, 20 perc után ordít, úgyhogy az is király volt. Aztán jött egy nagy lehűlés, esett a hó április közepén, amivel a nem létezőm ki volt.

No, de jöjjön valami derűsebb! Ugye szerettem az előző helyet is, állandóan parkokba jártunk, meg a 2 percre levő tóhoz, de azért itt se rossz. Észrevettem, hogy sok a fás terület erre, akár merre nézek, mindenhol kisebb-nagyobb ligetek vannak. Ahol mi lakunk, nagyon csendes környék, pedig a házzal szemben van egy iskola, egy utcával arrébb pedig a város. Mi az elsőn lakunk, és képzeljétek, alattunk van egy “Tündérmese” nevezetű cukrászda, illetve egy kávézó, ezért mindig olyan jó illat van! :D Tök idillinek néz ki az egész, már csak egy virág árus hiányzik az üresen levő helyre a két bolt közé. Kettő házzal arrébb még egy kínai rokony is akad. 3 perc sétára van a szupermarket és 1-2 étterem, vagy a hamburgeres, a rendőrség, meg néhány hivatal, így a kocsit se kell feltétlenül elővenni, lehet spórolni a benzinen. Úgy képzeljétek el, mintha egy várost építenél pl. a City Skyline-ban, amiben a házad a ‘világ közepe’, és minden jó dolgot a közelébe raksz. Van itt egy kisebb fosszília múzeum is, megnéztük ott az őshüllő csontokat! Ja, és meleg van, meg random pálmafák. :D

Magyarországhoz semmi köze a helynek, de mégis, ebben az új házban, ha becsukom a szemem, és ha csak a fényekre, hangokra és a zajokra figyelek, akkor olyan, mintha a régi otthonomban lennék. Talán azért, mert ugyanolyan fekvésű lehet az épület(?)

Az előző otthonunkhoz képest kisebb lakásba költöztünk, ezért kérdéses volt, hogyan fog elférni minden cucc, de megoldottam. Elég leleményesen, és mindössze egy nap alatt! Magam sem tudom, hogyan sikerült. Rengeteg pénz elment, és még fog is. Például sok-sok tároló dobozt kellene még venni a konyhába, nappaliba, fürdőbe. Már vásároltam egy párat, de... Van egy ideális otthon a fejemben, amiben nincs bóvli, aztán elmegyek a boltba és húzom a szám az árakra. Pedig csak pár száz forinton tökölök. Szorongatom az olcsóbbat, közben nézem a drágábbat, és tökölök. Ez nagyon idegesítő tud lenni! Végül a jobbat vettem, mert ha folyton csak legyintek, hogy “jóvanaz” (később úgyse tetszene), akkor soha de soha nem tudnám megvalósítani az “álom” otthonomat. Mindig a későbbi időkre tolom, pedig most is élhetnék olyan környezetben, amilyen tetszene. Szóval drágább lesz, de a boldogságot meg kell fizetni.

Elsősorban a konyha szorul egy kis tuningra, és hát mivel sok időt töltök ott, fontos, hogy szívesen menjek be oda. (-> Főzni utálok, szóval ha csini lesz és rendezett, valószínűleg több kedvem lesz hozzá.) Egyébként egy mini lyukból kell kihoznom a legjobbat. Még nagy kérdés számomra a szemetes is. Nagyon durva, mennyire komolyan veszik itt a szelektív hulladékgyűjtést! Csak egy példa: petpalack. Külön megy a kupak és a címke magától a petpalacktól, másik napon is viszik őket. És akkor ott van a fém, az üveg, a “nehéz elégetni”, a “könnyű elégetni”, a papír kategória, stb. Ebből kiindulva egy héten majdnem minden nap jönnek a kukások. Erre alapozva pedig nem árt, ha a benti szemetes elég nagy és több fakkos. Öt tárolósat néztem, ilyen ‘kitchen counter’, beépített. Jól néz ki, nem úgy, mint az előző, ami ratyi, ronda, piszkos műanyag volt. Költözés előtt elképesztő boldogan váltam meg tőle. Nem is értem miért gyártanak olyat egyáltalán, azt meg pláne nem értem, miért vettük meg anno. Gondolom a funkciója miatt elsősorban, amit odabiggyesztettünk a sarokba csodálatosan... de annyi év alatt változott az ízlésem, célom a szép otthon. Hülyét kapok mindenféle bóvli, stílustalan, műanyag dologtól. A csúnya fűszeres kosarat is le fogom cserélni. Vagy fém legyen, vagy szövet, vagy természetes anyag. És lehetőleg merev, mert minden puha tároló elnyomorodik viszonylag hamar, ami szintén nem szép látvány. Tehát leginkább azokra értem, amik szemelőtt vannak, és a konyhában például sok lesz.

Ja, egyébként elképesztő mennyiségű felesleges holmit dobtunk ki, és még mindig maradt! Szerencsére abban egyetértünk, hogy a kevesebb több, én pedig nagyon nem akarok túlzsúfolni semmit se. Ami nem létszükséglet, az NEM kell. Ami nem tetszik, az NEM kell. Amihez nem nyúltam hozzá két éve, az NEM kell. Persze vannak időszakos dolgok, mint például a gyerek holmik, azokat muszáj vagyok őrizgetni, de próbálunk minimalizálni és megszabadulni a kacattól.

Erről ennyit. Rajzok vannak, bejegyzés majd jön külön ~valamikor.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés